Évforduló van. 52 évvel ezelőtt a hajnali órákban a Kis fogház udvarán végezte ki a történelem valaha volt legbestiálisabb rendszere Nagy Imrét és mártír társait.

   A kora esti órában a Pilinszky János irodalmi kávéházban középkorú, és annál idősebb joviális urak, és szolid hölgyek gyülekeznek. Az évforduló jó alkalom arra, hogy művésznevén H. Bodó József úr, a kommunizmus üldözöttjeinek egyike bemutassa a fenti címmel kiadott kötetét. A könyv nem regény, nem riportkötet, és nem is történelmi ismeretterjesztés.

   A bevezetőt Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár mondja. Egy hétköznapi ember visszatekintése arra, hogy a magyarság számára oly sok borzalmat hozott huszadik század hogyan befolyásolta a családok és az abban felnövekvő gyerekek életét. Sorsot, gondolkodást, emberi helytállást meghatározó élmények voltak ezek. A történelemkönyvekben ezt nem tanítják, hiszen az átélt élmények hatása csak később ülepedik le a lélekben, és még később érik leírható élménnyé. Tudjuk, hogy volt első világháború, volt tanácsköztársaságnak nevezett patkánylázadás, volt trianoni diktátum, volt újabb világháború, és volt „felszabadulás.”  A szerző élete úgy alakult, hogy mint annyi más sorstársa is a „népi demokrácia” börtöneinek átnevelő vendégszeretetét élvezhette abban az időben. Nem sikerült az átnevelés. Pedig nagyon igyekeztek az elvtársak.

    Ebben élen járt a forradalom és szabadságharc leverését követően az a belügyminiszter, aki még a mai napig is kiemelt nyugdíjat élvez. Akinek a gaztetteiről készített filmnek a bemutatását az Uránia Nemzeti Filmszínház vezetője betiltotta..A sors különös játéka lehet, hogy a filmet a könyvbemutatóval egyidejűleg, a város egy másik pontján magán területen mégis bemutatják. A két esemény azért állítható párhuzamba, mert a könyvben is olvasható egy idézet Biszku Bélától, amint elégedetlenkedik a halálra ítéltek számát illetően.

   Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni idők fokozódó terrorjáról is a borzalmakat átélt szemtanú hitelességével a könyvből mélyreható ismereteket szerezhetünk

   A könyvből a kiválasztott részleteket Facskó Marica, Óberfrank Pál, Takács Bence és a szerző olvassák föl, kellemes orgánummal, és nagy beleéléssel. A témához hangulatilag illeszkedő zongora és hegedű dallamokat Vörösváry Márton korát meghazudtoló színvonalon szólaltatja meg.

    A hallgatóság arcán jól megfigyelhető a hallott részletek érzelmi hatása. Hiszen – koruknál fogva – valamilyen módon szinte mindnyájan részesei voltak a béketábort építő emberarcú szocializmus „áldásainak”.

    A bemutató után a szerzővel és a művészekkel jó hangulatú kötetlen beszélgetésre került sor.

    A könyvet ajánlom mindenkinek, aki személyes élmények alapján szeretne többet megtudni a magyar huszadik századról.

Néhány kép az irodalmi estről: