A küldetést vállalni kell
Hősnek nem születik az ember. Az egyéni sorsa vagy megadja a lehetőséget, hogy azzá váljon, vagy nem. Meg aztán a sors vállalása általában nem tudatos cselekvés eredménye. Néha elég az is, hogy valaki 1956. október 23-án elindul a délutáni edzésre a Műegyetem egyik tornatermébe. Az, persze már neveltetés és nemzeti önérzet kérdése, hogy az ott történtetekkel mennyiben tud azonosulni egy 16 éves kamasz fiú. Arról már nem is beszélve, hogy a következmények vállalása valóban embert próbáló kihívás.
A forradalom 55. évfordulójának hetében a Jobbik XI. kerületi szervezetének Murányi Levente, '56-os pesti srác, a Jobbik országgyűlési képviselője volt a vendége. Az előadóterem megtelt az érdeklődőkkel, akik azért jöttek el, hogy az átélt élményeket a szemtanú hitelességével elmondott történetként hallgassák meg.  A ma már 71 éves pesti srác, aki a Corvin közben Pongrácz Gergely parancsnoksága alatt egy azelőtt sosem látott dobtáras géppisztollyal a kezében szembe szállt az akkori világ legerősebb hadseregének páncélos haderejével és gyalogságával, személyesen megélt történeteket mondott el a harcokban végrehajtott hőstettekről és az elesett bajtársak helytállásáról. Mi, akik csak a történelemkönyvből vagy a szüleink emlékeiből ismerjük az akkori eseményeket, néma csendben hallgattuk a forradalomban tevőlegesen részt vevő szemtanú visszaemlékezését. Az egész előadásnak volt egyfajta érzelmi töltete, amely még most is átüt a száraz tényeken, s ez még hitelesebbé tette az elmesélt harci cselekményeket és az utána következő brutális megtorlás során elszenvedett megaláztatásokat.
A börtönévek és az „emberarcú szocializmus” a szabadságharcosokat megpróbálta átnevelni a „szocialista erkölcs” és a materialista világnézet önálló gondolatok nélküli bábjaivá, de ez a kísérlet teljes kudarcot vallott. Annak ellenére, hogy a nyugati demokráciák, mint a történelemben már annyiszor, úgy 1956-ban is elárulták a magyar szabadságharcot, az a világ csodájára egyedül is győzni tudott, és akkora sebet ütött a megszállókon, hogy azt a Szovjetunió többé nem tudta kiheverni. Hiába volt később a soha nem látott erejű Kádár diktatúra, a korábbihoz képest is fokozott orosz megszállás, a kivégzett, bebörtönzött szabadságharcosok vére visszaszáll a Biszku Bélákra, Marosán Györgyökre, Apró Antalokra és a diktatúrából önmaguknak egzisztenciát kovácsoló utódaikra.
A 2010-ben hatalomra került KISZ titkárok és a különböző rendű és rangú besúgók kormányának kell szembenézni azzal, hogy - ígéreteik ellenére - még mindig nem számoltatták el a múlt bűneivel terhelt felmenőiket.
Az 1956-ban fiatal nemzedék gerincét nem sikerült megtörni. A még élő és életükkel példát mutató Murányi Leventék erkölcsi tartása ad erőt a Jobbik további nemzeti felszabadító küzdelméhez. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a nemzet ikonjává nemesedett Pongrácz Gergely is a Jobbik kezébe tette le '56 örökségét.

ujbuda.jobbik.hu